Az aspektusok húzzák az idődet. Azt mondják: „gyere erre, játszunk egy régi emlékben! Ne élj, ne légy a mában, ne légy élénken élettel teli.” Tudjátok, nekem le kellene mondanom arról, hogy itt legyek veletek Kauaiban. Srácok, mi lenne, ha inkább idecsücsülnék egy emlékkel, amely 2 éve történt? Miért választanám ezt? Én szeretem az életemet, szeretek ebben a pillanatban lenni, együtt lenni veletek, ezen a szigeten.
Játszhatom a játékunkat, melyet Garrettel szoktunk, miért menekülnék el ezelől? Így amikor az aspektusom azt mondja: „nem akarsz ide jönni, és félni? „Hát, én nem hiszem! Ez unalmas! Rájössz, hogy az aspektusaid mindig ugyanazt a dolgot kínálják neked, amit már tavaly is, és az azelőtti évben, és az azelőttiben. Remélhetőleg annyira unni fogod már ezeket a régi aspektusokat -- olyan ez, mintha ma Hamburgert ettem ebédre, és tegnap is, és azelőtt is, és az azelőtti napon is és előtte is.
Látjátok, ugyanazt az energetikai táplálékot veszitek magatokhoz, minden nap. Miért tennék én így? Unalmas! Ostobaság! Olyan sok energiám van, amely dinamikus, új dolgokat szeretne csinálni. Megosztani ötleteket, kreatívvá válni. Nem érdekel az a dolog, amit már tegnap is megtettem. Sem az, amit múlthónapban már elvégeztem. Az unalmas lenne! Így, rájössz, hogy az aspektusok csupán visszavisznek oda ahol már jártál. Micsoda unalmas ötlet ez! El akarsz bújni oda, hogy biztonságban lehess? Ez olyan, mintha a sírodban feküdnél! Meghaltam! Van különbség a biztonságos és a halott között, de sokan ezt nem veszik észre. Vissza akarok bújni a takaróm alá, hogy ott biztonságban legyek!
Nos, őszintén, a szokások, a rutin, a halál…..... Azért kezd el, mert szereted magadat, nem azért mert Norma azt mondta, hogy változnod kellene, de figyeld meg.......mi most megvizsgáljuk......Mi van, ha ezt mondom: én szeretem ezt az energiát, amelyet együtt lélegzem magammal, a Lelkem hangját, amely együtt árad velem........olyan dinamikus, olyan élő, élénk, szeretnék ezzel játszani nap- mint-nap. Amikor reggel felébredek, ezt érzem: Ó, de jó, mit játszunk ma? Mit fogunk ma játszani? Nem tudom, de kitaláljuk majd, de fel kell, hogy keljek, ahelyett hogy elrejtőzve csücsülnék: „a mai nap is olyan, mint a tegnap....” Nem! Nem olyan! Még ha tegnap is rántottát ettem és ma is azt eszem, különbözőek lesznek, ha azt választom, hogy engedem őket különbözni. Ne legyen ugyanaz. Mint: „Azt akarom, hogy a rántotta ma is pontosan olyan legyen....” Nem, ma teszek bele egy kis paradicsomot, holnap pedig apróra vágott....” Látjátok a játékosságot, ahogy megnyilvánul? Az energia, mely ezt mondja: „Játszani szeretnék, látni szeretnék!” Miért akarnék elbújni a betegségbe?
Azok az emberek, akik erre bíztatnak, nem szeretnek engem. Ők csak bébiszitterek. Én pedig nem vágyom bébiszitterekre az életemben. Értitek? Én más lendületes emberekre vágyom, akik tele vannak Élettel, kreatívak és azt kérdik: mit is tehetnénk most? Mit is teremtsünk most? De nem akarok öreg bébiszitterekkel együtt lenni, akik rám néznek és annyit mondanak: ő megtört, megfázott, meg kell vigasztalnunk őt. Én nem akarom, hogy bárki is vigasztaljon engem, én azt szeretném, ha a többiek mernének velem együtt ÉLNI! Ha tudok arra inspirálni másokat, hogy ők is megteljenek Élettel, az csodálatos! Akkor mindannyian együtt megtelünk Élettel, és olyanok leszünk, mint egy virágcsokor! Lehetünk mind Élettel teliek, lendületesek és megteremthetünk egy teljesen új víziót, az alvó emberek számára. Megmutatván, hogy az Élet ilyen is lehet, amikor azt választod, hogy engeded a Lelked energiáját megnyilvánulni.
Tudjátok, amikor leszeditek a virágokat, beteszitek egy vázába, s az szépen elszenderül, bevégzi az útját. Mert elválasztottátok őket a lelkének a forrásától, a gyökereitől. Elszakadt az energetikai táptalajától. Ez történt az emberekkel is. Amikor itt fent tartózkodnak a fejükben, elszakadva a forrásuktól, olyanok, mint két lábon járó halott emberek. Megfigyeltétek már, próbáltok valakivel beszélgetni....és.... Tehát a játszmákról és az aspektusokról van szó, amelyek így szólnak:” gyere, kapcsolódj le, gyere játszani a tegnapba, játszunk az emlékekben, félj, teremtsünk egy kis holtidőt magunknak, bújjunk el”. De ha szerelmes vagy a forrásodba, szereted érezni, szereted a történeteit, az energiáját...Szerinted eszébe jut valaha is a virágnak ilyesmi?: „ Azt hiszem, most kitépem magamat a földből, mert már fáraszt, hogy ennyi sok tápanyag jut el hozzám....” Én nem hiszem! A virágok nem ostobák! Mi pedig folyton ezt tesszük! Ki is mondta, hogy okosak az emberek?
Az emberek lekapcsolódnak az Élet forrásukról, hogy helyette inkább az aspektusokkal foglalkozzanak, történetekkel, ítélkezéssel, ....jó és rossz....jól csinálom? Rosszul csinálom? Mindez annyira itt tart fent, hogy nem vagyok képes érezni az Élet eme forrását, amellyel teljesen új módon játszhatnék. Amikor Kuan Yin elkezdett velem dolgozni, ezt tette velem, teljesen felcsigázott vele, mindig azt mondta: Tehetjük ezt másképp, egy új módon is! Ez nagyon kíváncsivá tett: milyen új módra gondolsz? Azt mondta:” Nos, azt már tudjuk, hogy mi történik, ha a régi utat járjuk.” Így van. Dollár milliókat teremtettem, óriási autóim voltak, hatalmas házaim, és ezt nagyon élveztem, olyan voltam, mint, aki berúgott. Csináljuk csak a régi úton-módon, nos, azt tettem épp, de a régi út eltűnt teljesen. Olyan volt, mintha valaki egy radírral, egy szivaccsal letörölte volna a táblát, azzal, hogy jó, megvolt ez a projekt. Szinte olyan volt, mintha meghaltam volna. És erre Kuan Yin azt mondta, most belekezdhetnénk valami újba! Ez felkeltette az érdeklődésemet, valóban tudni akartam, hogyan is csinálhatnánk ezt egy új módon?
Nos, amikor erre azt felelte, hogy egyszerre egy lélegzettel tehetjük ezt....nos, az számomra tényleg… a jó hír az volt, hogy ezt ebben a formában adta elő, mert az elmém nem tudta kitalálni miről van szó. Az elmém olyannyira analitikus volt, tudjátok, nekem üzleti végzettségem van, tehát megszoktam, hogy minden logikus, racionális, nagyon nagy lakás projekteket építettem fel, amelyekben fontos az építésszel egyeztetni, a munkásokkal, a földmérőkkel, így van egy szisztematikus listád, amelyen végighaladsz, hogy ellenőrizd, hogy mindent elvégeztél racionálisan, logikusan. Ez egy csodálatos befejezettség érzéshez vezetett. Igen, megcsináltam helyesen. Itt az apartman projektem, sikeres vagyok.
Nem értettem akkoriban, mert annyira elfoglalt az, hogy sikeres vagyok, mert sok ilyet építettem ráadásul, nem értettem, miért vagyok oly üres. Nem kapcsolódtam a Földhöz. Nem voltam a testemben, nem játszottam a lelkemmel, hanem azokat a dolgokat végeztem, amelyekről azt mondták nekem, hogy általuk sikeres, és boldog leszek. Mennyi apartman projektet kellett ahhoz felépítenem, hogy felismerjem, hogy ez nem működik? Felépülnek az épületek, kapok pénzt, de továbbra sem vagyok boldog. Az öröm....nem a szórakozás jókedve.... hanem az Öröm. Az Életerő. Az Energia, mely a Lelkemből táplálkozott, teljesen hiányzott, mert nem voltam a testemben, itt fent voltam, épp terveztem a következő projektet: Megveszek még egy darab földet, és még egyet, még egy telket....Látjátok, ezt, amint játssza a monopolyt? Még egyet veszek, még egyet, rövidebbet, hosszabbat, és még ezt is, azt is....
Ezek mind játékok, melyek annyira lefoglalnak, hogy nem veszem észre, hogy épp a halálba sorvadok. Mert a Lelked csak annyit mond, ha majd végeztél az elméd őrületével, tudod, a kattogás, a következő, és a következő és a következő… akkor lehetünk majd a csendben, és mindebben. Vedd észre, ezt a csendet, ezt a tápláló, ezt a mélységes szeretetet egyik projekt sem kínálta nekem, egyik befektetési alap sem, egyik autó sem, semmi nem tudta ezt nekem megadni. De Ő és a csendessége így szólt, ha velem lélegzel, akkor elkezdünk majd élni, egy új módon.
Ez elképesztő volt. Egyik nap, megfogta a kezemet, és így tett vele, majd így szólt: Vedd észre, ez az emberek útja. Annyira szeretnék az ismerős utat járni, azt mondta, vedd észre hogy a fű milyen sima. Mert mindenki erre járt, te is itt jártál, mondván, ezt ismerem, és szeretnék az ismerős földön járni. De figyeld meg, milyen sima, lapos, kitaposott a föld, sok helyen hiányzik a fű, hiányzik az életerő, de továbbra is ezt a régi megszokott utat járod, mert mindenki így tesz. Ám – azt mondta--, ha velem jönnél, és egy új utat járnánk.... Megmutatta nekem Kauai mezőit. A fű ott sokkal magasabb volt nálam is.
Azt kérdezte: követnél engem, bele ebbe a fűbe, akkor is, ha a fűből ki sem látsz? De olyan sok vitalitás, ÉLET van ebben a talajban, és ennek a megtapasztalásában, ez van benned is! Ez az egész vitalitás csak nő, olyan hatalmas lesz, hogy túlnő rajtad is jóval! Követnél engem? Mi együtt utaznánk, ebben a furcsa világban, egész másként. Nem látunk messzire, csak lépésről-lépésre haladunk, bíznál bennem, hogy majd én, vezetlek és szeretlek az Út minden lépésén? Az Életet egy új módon élnénk.
Készen állsz arra, hogy velem tarts, és együtt játsszuk ezt? Tetszett az ötlet! Valóban tetszett, mert szerettem ezt az energiát, amely a Lélek hangjából eredt, amely hozzám beszélt. Tetszett minden körülöttem, annyira Élettel telinek, lendületesnek éreztük magunkat, mint a zöld fű. Élettel teliek voltunk, nem haltunk meg, nem csak ismételtük a régi szokványosat. És nem engedtük, hogy a figyelmünket elterelje az összes aspektus, amely így szólt: ó, mi csak ismételjük ezt meg újra! Ó féljünk ismét!
Nem, ne hallgass rájuk, mert csak elvonják a figyelmedet, gyere, játssz velem, mondta. Tehát, minden pillanatban vártam rá, és ő azt mondta, tegyük ezt most másképp. Ha valami megjelent, elért hozzám -- azt mondta, légy nagyon csöndes és csak figyelj, légy csendben velem, és érezd, érezd meg, milyen lenne egy új utat járni, egy új módon beszélni. Milyen lenne, egy új módon lélegezni? Ez az Új Út, az Életbe vezetett.
Nem tudtam, hogy a félelem pusztaságában vándoroltam, boldogultam, léteztem, egyszerűen úgy, ahogy a többi ember is teszi. Az ismerős utat járva. Amelyen már kitaposták az élő füvet, s helyette kopár föld maradt csak. Ám ez az Út, ez, rengeteg lehetőséget hordozott magában, tele virágokkal, mindenfelé a végtelenségig, amerre csak elláttunk, a szépség, a színek, a gazdagság! Olyan volt, mintha, egészen a szivárványig elsétálhattunk volna, amely pont velünk szemben volt.
Ez a szivárványok vidéke, tudjátok? Így nem csak virágokat növesztett nekem nap, mint nap, hanem végtelen szivárványokat is! Minden színben pompáztak! Azt mondta nekem, edd meg őket, lélegezd be őket, lélegezd be ezeket a színeket, mert mi most meggyógyítunk téged, átváltoztatunk! Szippants bele ezekbe a szivárványokba, mert neked hoztam őket! Neked, édesem! Mert ez a szivárvány, amelyet megszel, elkezdi majd aktiválni azt, amit az emberek csakráknak hívnak. A te energiád központjait. A te rezgésedet, hogy átalakulhass. Így szivárványokat ettünk és virágokat szagoltunk, és lélegeztünk, és újra és újra éreztük, hogy a lelkünk miként gazdagít bennünket, ahogy együtt játsszunk és szerelembe esünk együtt.
Amikor mások megkérdezték, miután eljöttem a szigetről, hogy milyen gyakran kell Kuan Yinnal lélegeznem? Nem értettem a kérdésüket, mert az öröm, hogy ebben a térben játszhattunk, teljesen magával ragadott. Nem kellett semmit tennem. Csak lélegeztem ezzel az energiával, mert eközött az energia között és köztem olyan szerelem született, a Lélek és köztem, a lélegzet, a tánc, a mozgás, annyira csodásan élettel telinek éreztem magamat.
Elkezdte megmutatni nekem, mi az együttérzés. Az együttérzés szeretet, amely túlmegy mindenen, amit az elme értelmezni tud. AZ együttérzés olyan, mint az éterikus világ, amely körbeveszi ezt a szigetet. Olyan hatalmas, hogy az elme kimerül tőle. Ennyi sok szépséggel, sok vitalitással és Élettel az elme nem is tudja, mit kezdjen....Mit tehetnék ennyi szeretettel? Érezd. Érezd ezt a fajta szeretetet, amely nem akarja, hogy megváltozz, nem akarja, hogy más legyél, nem akar kezelni, megmenteni, megóvni. Hisz nincs bajod. Egy elvarázsolt gyermek vagy. Az együttérzés pedig csak szeretni szeretne téged. Itt lenni veled, hogy megérezd általa, milyen szépségesen tisztelve vagy és elfogadva. Soha nem bírálva, csak szeretve. Csak ünnepelve.
Mert a felfedezés útját járod. Ismerd fel, hogy a felfedezés soha nem lehet rossz, a felfedezés az élet öröme. Ó, ezzel szeretnék játszani, meg ezzel, ide szeretnék utazni....Ezt hívják felfedezésnek. Mit tesz egy pillangó? A pillangó felfedezi, milyen illata van ennek a virágnak? És ennek milyen az íze? A pillangó felfedez, a pillangó él! Kuan Yin ezt ismételgette, olyanok vagyunk, akár egy pillangó! Hagyod mi legyünk a pillangó szépsége, az öröme és az ünnepe? Igen. Emlékezz rá, elcseréltem a pénzeszsákjaimat, hogy pillangóvá válhassak.
Megtarthatod a zsákjaidat, az aspektusaidat, melyek félnek és szeretnének téged fagyott állapotodban tartani, beragadva az időben. Vagy talán átadhatod őket a Lelkednek, és megengedheted, hogy az átalakulás belőled pillangót varázsoljon. Amely valójában vagy. Egy nagyszerű pillangó vagy. Egy ragyogó, csillogó, törékeny pillangó, amely valójában vagy, igazán, igazán vagy.
És akárhányszor egy aspektus így szól: gyere, bújj ide velem, féljünk együtt, záruljunk be, válasszuk a hálált! Engedd meg magadnak, hogy emlékezz egy vad hölgy szavaira: Aki az aspektusait elcserélte, hogy ez által pillangóvá változhasson. Egy táncoló csillogó, lenyűgöző pillangóvá. figyeld meg, a pillangók hogy szállnak el melletted, ezt mondják: pszt! Gyere, tarts velem! Gyere, játssz velem! A pillangók mindig ezt csinálják!
Tehát meghívunk ebből az együttérző szerelemből, amit irántad érzünk, hogy állj fel, és légy az, aki igazán vagy! A lelked lélegzete, minden élőnek a lélegzete, ami keresztül áramlaki rajtad: Merjetek sokkal nagyobbnak lenni, mint a virágok! Merjetek még nagyszerűbbek lenni, mint a pillangó! Fedezzétek fel, hogy kik vagytok! Mik vagytok! Nem fogjuk megtudni, ha továbbra is a földön csúszunk, s a kövekkel játszunk, és a félelem dobozaival, amelyeket az aspektusainknak nevezünk. Talán szeretnénk a Lelkünkkel lélegezni, hogy merjük ezt az átalakulást választani, gyengéden, egyszerre egy lélegzettel, egyszerre egy lélegzettel, szerelembe esni, szerelembe esni, hogy meglássuk, milyen varázslatos csoda vagyok én? Csak akkor fedezhetem fel, ha tényleg fel akarok ébredni.
Ébredjetek alvó gyermekek! Ébredjetek!
Köszönöm.
Fordította. Szénási Kata
A magyar feiratozott videó megtekinthető: www.azujenergia.hu
